Én már nem is tudom hányadik kovászos kenyeremet sütöm mióta Nálatok jártam, az biztos hogy ezzel egy új minőség költözött a hétköznapjainkba. A kovász etetésének ritmusa, a kenyérsütésre való lelki és fizikai felkészülés, a dagasztás, mint egy “elvonulás” mind-mind valami olyasmit hozott az életembe, amiről nem is tudtam, hogy hiányzik. De most már biztos nem engedem el. És a kész kenyérről és annak új szerepéről a családban még nem is beszéltem…
Köszönöm, hogy megosztottátok velem ezt a tudást!

Engem nagyon érdekel az erdőkert, és jó volt látni a valóságban, a ti példátokon keresztül. Sok erőt ad ahhoz, hogy folytasd egy szántóföldön, úgy a semmiből… a kis magvakkal meg a kis csemetékkel… Én elsősorban a praktikus kis csipegetnivalók miatt jövök, például megtudtam, hogy a hajdina újraveti magát, hogy a zöld juhar nagyon gyorsan nő és jó a tuskója a gombatermesztéshez, hogy a tónak a medrét permakultúrásan is meg lehet oldani…
Nagyon kedvesek vagytok és örültem a csapatnak. Szerintem tök jó hangulatú nap volt!